A szilárd hit – 2018.01.29

Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát.
Efézus 6, 16

A hitünk az, ami győzelemre visz Nem győzhetünk egyedül, de a mennyei Atyánk a hit gyermekét nem hagyja bajban. Rögtön segítséggel siet!
Néha megfigyeltem a hívőknél egy úgynevezett naiv hitet. Egy parkolóban autóért imádkoznak, és megkapják a legjobbat. Elveszítenek valamit, és ahelyett, hogy keresnék – imádkoznak: Jézusom, mutasd meg nekem, hogy hol van, és már meg is találták. Betegségtől, fájdalomtól, és sok támadástól is teljesen nyugodtak. Egyszerűen tudják, Jézus közel van, hogy segítsen és átvegye a terhet.
És az ellenség támadja ezeket a hívőket, de a hitük pajzsa eloltja a tüzes nyilakat. Nem távolodnak el Jézustól. És nem úgy van, hogy a pajzsuk alatt egy másik világra találtak. A közbenjárásukkal védenek másokat.
A hit cselekszik. Szokták mondani így. Azt a különbséget eszközöli ki, hogy valaki áll, vagy elesett. Hogy valaki Jézusban védve van, vagy a nyugtalanság és az aggodalom elrabolta a békéjét. Hogy valaki győzelmet kiált Jézus mellett, vagy a kanapén ül. Az első keresztyének teles teli voltak hittel, és azt mondták róluk: Csak ebben a városban vannak, de az egész világot felébresztik.
A betegek egészségesek lesznek, az Isten szava és nem emberi bölcsesség hirdettetik, a halottak feltámadnak, a gonosz lelkek elűztetnek… Jézus azt mondja, hogy ezek az Isten uralmának a jelei. Emiatt kell ma örülnünk, neki dicséreteket énekelni, megköszönni és ujjongani, és boldogan élvezni ezt a napot! Mert Ő itt van!

Köszönöm, Jézus! Erős pajzs vagy Te nekem, mégpedig maga a hit vagy. Magad ültetted el a szívemben, mint egy érzékeny, kicsi növénykét. Ápolni akarom, ameddig erős és nagy nem lesz. Bízni akarok benned, hogy Te sosem hagysz el engem, és nem felejtesz el. Benned vagyok biztonságban, Nálad vagyok védve!

Advertisements

Öröm – 2018.01.28

Ne bánkódjatok, mert az ÚR előtt való öröm erőt ad nektek!
Nehémiás 8, 10

Két utazó keresztülhalad egy erdőn. Már késő van, és majdnem sötét. Az egyik mindig boldogabb, míg a másik egyre búskomorabb lesz. Miért? Nos, az egyik tudja: Még 2 km, és megérkeznem a vendégfogadóba, ahol várja őket a saslik, sült bab, krumpli, forró tea, és finom desszert. Előre már örül, és elbizakodott – a másik viszont ezt nem tudja, és emiatt szomorú, és bánkódó.
Még egy történet: Két másik utazó megy keresztül egy erdőn.Az egyik lógatja közben az orrát, és lehajtja a fejét. A másik könnyedén és lelkesen sétál, nézi a fákat és a virágokat, és énekel mindeközben. Miért? Nos, az egyik egy nehéz hátitáskát cipel, és a másik nem; – mert az ő hátitáskája autóval jön.
És hogy jön ide ez az igevers? Nos, gondolkodj egy kicsit, hogy milyen a te életed. Erőd vesztett vagy, mindig szomorúbb, céltalan és bátortalan? Mindez sok neked, túl nehéz, túl sok felelősség,  sok kötelezettség, egyszerűen minden túl sok egy olyan kicsi embernek, mint te vagy? Túl nehéz hordozni a felelősséget vagy a kudarcaidat? Teljesen elfáradtál? Túl sok terhet raknak rád mások? Mit vársz el magadtól, vagy mit vár el tőled Isten? Vizsgáld meg magad! Állj a mérlegre! Milyen utazó vagy te?
Szeretné a hátizsákot, a mi nehéz hátizsákunkat tele szeméttel és kővel magára venni. Minden bűnt és kudarcot átvesz tőled. Minden bánkódást, fáradságot szívesen hordoz. Minden felelősséget a vállára rakhatsz.
És mi? Egy életen át, mint boldog gyermekek mehetünk szabadon, mert a szülő hordoz mindent. Védve vagyunk. Minden aggodalmat elengedhetünk. És csak azt kell tennünk, amit Ő nekünk mond. Benne kell, hogy éljünk, cselekedjünk és megnyugodjunk. Aztán az aggódás helyett öröm jön, az öröm, ami felszabadítja az energiánkat!

Köszönöm Jézus, hogy te mindent átveszel! Mennyire jó is ez! Így már van hely a te áldásaidnak, közelségednek, és annak a tehernek, amit Te adsz nekem! De ez a teher nem nyom, és enyhe. Uram, úgy örülök, hogy Temelletted mehetek!

Az imádkozás – 2018.01.27

Jézus imádkozik:
… hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek.
János 21, 17

Vannak igeversek és ígéretek arról, hogy imádságainkat Isten megadja. Mégis néha másképp történnek a dolgok, és nem úgy, ahogy az imáinkban elmondtuk. És az ok a fent olvasható vers.
Ha csak azért imádkoznék, ami az eszembe jut, és amit szeretnék, akkor valóban nem lenne az imám olyan gyakran meghallgatva, ahogy én azt szeretném. Az Atya minden imát hall, de mégsem úgy hallgatja mindegyiket, mint ahogy mi azt elképzeljük.
Úgy kell imádkoznom, hogy az ígéretek beteljesüljenek, másképp sok csalódást kellene átélnem. Jézus azt akarja, hogy benne éljek. Ez a nagy előfeltétel. És a másik: az ő akarata történik, és nem az enyém.
A szeretet Jézus iránt arra indít, hogy keressem Őt. Tudni szeretném, hogy mi tetszik neki, és mi nem. És amikor más emberekért vagy dolgokért imádkozom, azt szeretném, ha Jézus akarata történne. Hiszen Ő mindenkivel a legjobbat képzeli el! És az Ő véleményét keresem más emberekről, dolgokról, eseményekről, hogy valójában az Ő gondolkodása szerint imádkozhassak. Főleg amikor emberekért imádkozom, elkezdem őket Jézus szerető szemeivel nézni. Nem kell mindig sok szót mondanom, néha elég egy nyögés, egy „Ó, Uram!” – és Jézus érti. Szereti, mikor mások miatt fordulunk Hozzá, szereti, amikor elnézünk a magunk irányából. Valóban, elmondhatjuk neki a bánatainkat, de nem maradhatunk annál, hanem tovább kell haladnunk a dicsőítéshez, magasztaláshoz, megköszönéshez, közbenjáráshoz! Különben az imádságunk mindig csak magunk felé fordul majd, és minden nap csak ugyanaz lesz – azért ez egy kicsit unalmas!
Olyan szép, mikor Ő és mi imában eggyé válunk, és mikor egységben vagyunk. Észreveszem, ahogy az erő keresztülárad, és az Isten könyörülete betalál az emberek szívébe. Ez nem harc, ez a legnagyobb harmónia, egység Isten és ember között. Az imához fegyelemre van szükség, mert mindig lesz valami, ami a figyelmünket elvonja. Le kell hajolnunk, a telefont félretenni, a televiziót kikapcsolni, a kutyát elengedni, és egy csöndes helyet keresni. Karakter szerint ülhet, térdelhet, járhat vagy feküdhet az ember. Nekem inkább sétálás közben megfelelő, akkor átmegy rajtam a fáradság, és nem alszom el. De az embernek meg kell tanulni önmagát legyőzni és imádságba kényszeríteni. Ekkor Isten áldása megérkezik, béke költözik a szívbe, és szeretetet nyer az ember.

Köszönöm, Jézus! Te vagy az imádság legnagyobb példaképe! Milyen gyakran keltél fel reggel imádkozni, vagy az egész éjszakán keresztül Atyáddal beszéltél! Mennyi sokszor volt neked szükséged az Úrral való közösségre! Igen, Uram, nekem is szükségem van rá, az egységre az Atyával és Veled!

Egy nép, egy nyelv, egy cél – 2018.01.26

Akkor ezt mondta az ÚR: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek.
1 Móz 11, 6

Tulajdonképp itt a Bábel tornyáról van szó. Az emberek egy tornyot akartak építeni, amellyel elérik a mennyet. És olyan szorgosok voltak, hogy nagyon jól haladtak vele. De az Isten nem akarta, hogy az emberek büszkék és fennhéjázóak legyenek, azt akarták, hogy közösségben legyenek, és a földet együtt alakítsák.
Mint ma: Olyan teóriákat alakítottak amik tetszenek az embereknek. És azt gondolják, hogy az ember maga az Isten; – ő dönt, mi a rossz és hogy mi a jó. Mikor valaki valamit kritizál, ezzel azonnal a jobb vagy bal oldalra pártol. Kár. Isten már nem mondhatja ki a véleményét szabadon. És Isten a haladó szelleműséget rossz szemmel szemléli, akkor egyből fundamentalista. Az ördög elvakította az embereket és a gyűlöletet fokozza minden ellen, ami Istentől van. De az ember is fel akar emelkedni az Istenhez, és önmaga meghatározni; mindegy, hogy nyugati szabadgondolkodó, vagy keleti erős ember. Minden, ami nem vele, az ellene van. Ezért nagy árat kell majd fizetnie. Sajnálkozik bár, de romlásba fut és másokat is magával húz.
Ami a negatív példában jól működött, a pozitívval még jobban működik: egy nép, egy nyelv, egy cél. Isten itt van, hogy egy népet teremtsen, és a jó pásztor legyen. Nála van az állandóság, a bátorság, az erő, a harmónia, az öröm és a béke – minden, amit mások hasztalanul ígérgettek.
Minden egyházból és felekezetből hívja Ő a sajátjait, a népét össze. Egy hanggal beszélnek, szívük hangján, a dicséretet hangján, és a közbenjárásén. Új szívük van, új életük, amit Jézustól kaptak. Testvérré válnak, a katolikusok és a lutheránusok, a baptisták, a karizmatikusok, a metodisták, az ortodoxok, és akárhogy hívják őket, és egy néppé válnak, az imádság, a dicséret és az egység népévé. Ezen az új népen keresztül fogja Isten a világot megváltoztatni. Mint Nóé bárkája, olyanok ők, a viharban megmentő hajó.
Egy nép (Krisztus követői), egy nyelv (az imádság és a dicséretek), és egy cél: Jézust dicsőíteni, az emberek megmentőjét és segítőjét.

Jézus, Te vagy az igaz Isten, akinek szolgálunk, és akihez imádkozunk. Szeretnék szétkürtölni a Te szent nevedet itt ezen a földön, és úgy tennénk, mint Te: Teljes bizalomban az Atyától, teljes részvéttel és könyörülettel, dicsőítéssel, imával és alázattal!

Új remény – 2018.01.25

… bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség néktek!“
János 20, 19

Jézus meghalt a kereszten. A tanítványok csalódtak és összetörtek. De Jézus megmutatta magát néhányuknak, és a remény felébredt. Ez nem valamilyen meghatározott remény volt, de legalább volt. Amikor egyszer együtt voltak, bezárták az ajtókat, és féltek a zsidóktól; – a szívük még nem újult meg. De Jézus keresztüljött a zárt ajtókon és falakon, és hirtelen ott állt előttük. Békesség néktek!
Jézus szerette a tanítványokkal a közösségét. Gyakran csalódást okoztak neki, viszont mégis szerette őket. Isten gyermekei voltak, néha naivok és együgyűek, néha büszkék és harsányak. De Ő úgy látta őket, mint a szeretett gyermekeit, ezért mindent megtudott bocsátani.
Mikor a tanítványok látták az Urat, a kérdezősködés és a kétségbeesés abbamaradt. Még mindig nem voltak válaszaik, de már volt Jézusuk. Én sem tudok mindent a gyerekeimnek egy válaszban megadni, de bíznak bennem, habár nem értenek mindent.
Egységben az erő! – ahogy a mondás is szól. De igaz is: A jézussal való egységben az erő!. A félelem eltűnik, amikor Ő uralkodik a szívben. Vége a magánynak. A reménytelenséget az öröm váltja fel. A csalódásból béke és bátorság lesz. A Vele való közösség tesz minket új emberekké!
Csak kevés dogma, vagy hit alaptétel, amiket el kell hinnünk. De a hitünk alapját biztosan kell: ez pedig az élő személy, a jelenlévő Jézus. Benne hiszünk mi, nem a frázisokban, szokásokban, vagy hivatali megbízott emberekben. Ő a Megváltó, Segítő, Megmentő és Barát. Milyen jó Ő hozzánk!

Ó, Uram, a te jelenléted elhallgattatja a kérdéseket, és a szívembe nyugalom költözik. Te vagy a válasz minden vágyakozásomra és kívánságomra. Benned egyedül vagyok védve és biztonságban, nyugalomban és bizalomban. Te vagy a reményem!

Összetört remény – 2018.01.24

Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja…
Lukács 24, 21

A tanítványok útban voltak egy Jeruzsálemi faluba. Arra jött Jézus, aki megfeszíttetett, melléjük tért, és velük ment az úton. Elpanaszolták neki a bánatukat: Ő, Akiben mindig hitte, akinek az életüket is odaadták, Aki az ő reményük volt, Ő meghalt a kereszten. Nem volt több Isteni erő, csak nyomor és fájdalom. A világunk, a reményünk, hitünk, minden szertefoszlott. Neki éltünk, és most? Minden eltűnt és mindennek vége lett.
Jézus megértette a gondolataikat, és az érzéseiket. Emiatt van itt. Elmagyarázta nekik az írást, és elmondta, hogy is néznek ki az Úr dolgai. Végül felismerték, mint a szeretett Urukat. De Ő eltűnt…
Néha rossz meglátásunk van Jézusról, Istenről és a világról. Milyen sokszor akartam én már Jézust megmutatni, és bizonyos dolgokat megtenni. Az én álláspontomból fontos lett volna, de Istennek néha teljesen más véleménye van. Most azt kell mondanom, hogy Istennek igaza volt, de ezután gyakran egy fanyar, keserű csalódás jön. Nem úgy reagál, ahogyan elvártam. Elég baj nekem és a hitemnek.
Ma egy emberre gondoltam, aki sok mély templomi dal szövegét írta, amelyek a szívünket mindig megérintik – és ő a harminc éves háborúban sok gyerekét elveszítette, egyik a másik után halt meg. Ott nem segített az ima, a problémázás, a lelki harc, semmi nem segített. És mégis a fájdalmak után felemelkedett, és azt mondta: Az én Megváltóm, az én Megmentőm él! Az Ő akarata történik, mert Ő az Úr, és az Ő gyermekei szeretik őt. Minden dalában Jézusba vetett bizodalma és az Ő közelsége érezhető, másképp nem is lehetett volna lehetséges, hogy ilyen mély énekeket írjon. A reménye összetört, de a hite nőtt.  Ez csak úgy megy, ha az Élő Urat személyesen ismerjük. Teológiai tanárral nem jutunk keresztül ilyen nyomorúságon. Csak ha az Ő kezét megfogjuk, megsimítja a fejünket és azt mondja: Bízz bennem, én mindig jól vezettelek téged, akkor is amikor minden értelem és felfogás felett történt. Ma beteg volt a kisfiam. Muszáj voltam egy kis tályogot felszúrnom. De Ő vezeti az életét. A fiú úgy döntöt, hogy bízik bennem. És sikerült: fájdalom nélkül megtörtént a procedúra. Ismer, és tudja hogy szeretem; emiatt tudott bennem bízni. Így van ez az Úrral is a nehéz időkben, mikor a reményünk összetörik, és a szemléletünk Istenről és Jézusról a valóságnak nem felel meg: Jézus, mint személy – valódi.

Köszönöm, Jézus, hogy tudok bízni Benned!

Önmagunknak megbocsátani – 2018.01.23

Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.
Máté 18, 22

Péter megkérdezte a Mestert, hogy hányszor kell megbocsátani felebarátunknak, ha az ellenünk vét. Hétszer elég? És azután már szabad tiltakoznom? Nem, mondta Jézus, nem csak hétszer, hanem hetvenszerhétszer is.
Jézus biztos nem várna el olyat, amire Ő maga sem képes. Ő képes megbocsátani, hetvenszerhétszer naponta, sőt óránként is. Nála van a valódi, határtalan megbocsátás. Még a mi bűneinket is. Szeret annyira nagyon, hogy ne tudjuk őt megsérteni. Nem veszi személyesen, nem haragtartó és nem bosszúvágyó. Nagyon szívesen megbocsát és elsimítja a bűneinket. Örül, hogyha az ellenség bűnfegyverének szorításától megszabadulunk. Pontosan úgy, ahogy másoknak is megbocsátunk, kellene magunknak is megbocsátani. Ahogyan Jézus megbocsátott, és eltörölte a bűneinket, úgy kell magunknak végleglegesen megbocsátani, és nyugalmat hagyni. És mikor egy dolgot már naponta százszor elkövetünk, Jézus megbocsátása másodpercre pontosan aktiválódik. Nem hazugságról, csalásról, megcsalásról vagy ölésről beszélek. Ezek a mi tudatos döntéseink. Ha Jézust követem, nem hazudok, nem csalok, nem lopok, nem csalom meg a páromat és nem ölök meg senkit. Ez világos. És amikor letérek az útról, gyorsan kanyarodok is vissza az Úrhoz – a megbocsátásnak hála.
Szexuális gondolatokról, irigységről, büszkeségről, kapzsiságról és élvezethajhászatról beszélek. Hányaknak van állandóan rossz lelkiismerete, mert egy ponton elestek, és nem  tudták újrakezdeni. Naponta százszor is szükségünk van megbocsátásra!
Mikor még fiatal voltam, minden nő egy támadás volt nekem, és az állandó tisztátalan gondolataim miatt kárhoztattam magamat. De Jézus minden reggel újra mondja: Ma van a kegyelem napja, ma teljesen újat kezdhetsz. Tisztára moslak, megbocsátok és szeretlek. Évekig tartott ez a harc, de Jézus győzött. Minden önkárhoztatás az ellenség hazugsága. Ő összezavar, és nem engedi, hogy Jézus szeretetében és megbocsátásában higgyünk.
Nem a szentségtelen gondolatoknak és káromlásoknak kellen hódolnunk, hanem Jézus életstílusát magunkra ölteni. De amikor azok újra elcsípnek, akkor könyörülettel és türelemmel legyünk magunk felé. Jézus is így tesz, sok türelme van hozzánk. Tudja, egyszer győzni fogunk. Ő türelmes. Kérlek, légy te is az magaddal, bocsáss meg magadnak, és vedd Jézus megbocsátását hetvenszerhétszer naponta! – és járd boldogan utadat!

Ó, Uram! Milyen nagy a Te szerelmed, könyörületed, és türelmed! Határtalan! Uram, szükségem van az igenedre, a megbocsátásra és a türelemre… Hiszen csak egy ember vagyok, az érzéseim és gondolataim nem mindig tiszták. Köszönöm, hogy mellettem állsz! Igen, türelmes akarok lenni magammal, és megbocsátó. Ahogy Te is megbocsátasz, úgy akarok magamnak megbocsátani, és az utamat boldogan végigjárni. A megbocsátás felszabadítja az örömöt. Milyen jó, hogy te továbbra is velem maradsz!