Megszabadít a bűntől – 2018.03.05

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.
Efézus 2, 8

Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppenúgy, mint a többiek. De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek!  (1.-5)

Talán egy kicsit nehezebb szöveg. De az jól érthető, hogy két birodalom van: A gonosz, a szeretetlenség, a bűn birodalma, és az Isten birodalma, ami maga a fény, a kegyelem, a nagylelkűség, a szeretet.
Először a bűn rabságában voltunk. Még a jó emberek is rabul estek a gondolatoknak, amelyek jók akartak lenni. De egyedül az Isten jó. Mi sajnos mindig hibázunk, mert csak emberek vagyunk.
A gonosz lelkek hatalma alatt, a korbács alatt éltünk, ameddig meg nem találtuk a kegyelmet Jézuson keresztül. Ő mindent megbocsátott, kivétel nélkül. Mindenkinek adott a Lelkéből, aki akarta. Isten gyermekeivé tett minket – és most mennyei Atyánk van! Ő kivezetett minket a sötétből a fényre, az Isten birodalmába.
Természetesen így is csak emberek vagyunk, akik hibáznak, vétkeznek – hol ritkábban, hol gyakrabban – és nem mindig engedelmesek. Néha siralmasan megtagadjuk Őt. De mégis a fény gyermekei vagyunk.
Akik bűnben élnek, el vannak szakítva Istentől, mindegy hogy jók vagy rosszak, ritkán vétkeznek vagy gyakrabban. Akik viszont bűnben élnek, azok is vétkeznek. De van egy nagy különbség: vannak, akik bűnben élnek, és vannak, akik néha vétkeznek.
A kegyelem lehetővé teszi! Isten óriási szeretete megbocsátja a bűnt és a tagadást! Viszont – némelyek ezt nem fogadják el, némelyek pedig rögtön a kereszthez sietnek, és megbocsátásért könyörögnek. És újra a fény tiszta gyermekei lesznek.

Jézus, milyen jó, hogy magadat adtad! Így mindig jöhetek a kegyelmed trónjához, és kérhetek megbocsátást. Így élhetek a fény birodalmában, megköszönve a te állandó megbocsátásodat és igazgatásodat. Milyen jó is ez! Milyen jót tett nekem, hogy szeretve vagyok. Milyen jó, hogy fényben élhetek. Milyen jó, hogy te megszabadítottál, és nem kell többé a vágyaimra hallgatnom. Nem vagyok még a célnál, de érzem, hogy haladok egyre közelebb. Te vagy az én célom, Jézus!

Advertisements

Apa és anya – 2018.03.04

Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!
II Móz 20, 12

Ameddig haragszol a szüleidre, nem nyerheted el az ígéret földjét, a földet, amit az Úr személyesen neked ígért meg. Mindegyik ígéret feltételekhez van kötve, és egy ezek közül az, hogy rendezed a kapcsolatodat a szüleiddel.
Minden kisgyerek csodálja a szüleit, mert ők mindent tudnak. De amikor 12 vagy 13 évesek lesznek, elkezdik a szüleik hibáit mikroszkóppal keresni, mennyei elnézés nélkül.
Senki nem hibátlan, még a szüleink sem. Miért adott ilyen törvényt akkor az Úr? Miért vár el ennyi mindent?
Ő tudja, hogy mennyire fontos a kapcsolatunk a szüleinkkel. Egyáltalán nem tudunk lelkileg egészségesek és stabilak lenni, ha a szüleinkre nem figyelünk, őket figyelmen kívül hagyjuk, vagy esetleg utáljuk.
Ő segíteni akar a kapcsolat helyrehozásában. Sőt azt szeretné, ha ez a kapcsolat a szeretet köteléke lenne. Amikor én elhatároztam, hogy a szüleim hibáit megbocsátom, nagy harcom volt. Bennem minden ezellen küzdött. De én a mennyei Atya akaratát akartam tenni, és kitartó maradtam, folytattam a döntésem végrehajtását: Ezt is, azt is megbocsátottam.
Tartott néhány napig, ameddig az agresszió csökkent, és az emlékek ritkábban jöttek elő. És hetek, és hónapok teltek el, amikor észrevettem, hogy elkezdem szeretni a szüleimet. Megláttam a pozitív dolgokat bennük, amelyeket előrre sosem vettem észre. Eltudtam magyarázni a hibákat és vétkeket, és megértettem, hogy miért cselekedtek úgy, ahogy.
Nagy megszabadulás ez nekem, hogy a szüleimet szerethetem, és figyelhetek rájuk. Tudom, hogy már a mennyben várnak rám, és lesz egyszer egy nagy viszontlátási ünnepély.
Igen, Jézus is így tesz. Mindent megbocsát, és képessé tesz megbocsátani. Megváltoztatja a gondolataimat, és képes leszek szeretni.
Elveszi a terhemet!

Köszönöm, Jézus, hogy Te nekem minden dologban segítesz. Azokban a dolgokban is, amelyek lehetetlennek tűnnek – Te lehetségessé teszed őket! Milyen jó, hogy megtaláltalak! Milyen jó, hogy Te békét adsz a szívembe!

Keres téged – 2018.03.03

Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá:
„Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.“
Lukács 19,5

Zákeus egy vámszedő volt, aki a saját táskájába pakolta a pénzt. Hazudozó, csaló és tolvaj.
De a szíve üres volt. Magányos volt, elveszett, az emberek elkerülték. Figyelemre vágyott, egy Igenre valakitől. Sokat hallott már Jézusról. És mikor azt hallotta, hogy Jézus keresztülmegy a városon, feltétlen látni akarta. De a nagyok nem engedték őt előre, nem láthatta őt a széles vállaktól. Keresett egy helyet, ahol Jézus biztos keresztül fog haladni. Ott felmászott egy fára, és várt. És már jött is. Látta Jézust, a bűnösök barátját, a megmentőt, a jó pásztort, a megszabadítót, és a segítőt. Látta a szemeit. Jézus megállt a fa alatt, és felnézett keresve. Minden olyan emberi volt. Zákeus érezte, hogy Jézus őt keresi. Így még inkább összehúzódott. De Jézus felfedezte a fán és lehívta. Te, nekem ma nálad kell vendégeskednem! – Tessék, nálam?  – futott rajta végig. De előnyt kapott az öröm, és gyorsan lemászott. Jézus, ő rám gondolt! Nem írt le engem! Ő szereti és keresi a bűnösöket!
Jézus ránézett, és így gondolta: Zákeus, ismerlek, és nálad szeretnék enni! – és Zákeus befogadta a házába.
A szentek ekkor zsörtölődtek, mint mindig. Ez egy vámszedő, és bűnös, egy csaló, egy tolvaj! Jézus mégis Zákeussal vacsorál. Ő mélyebbre látott, Zákeus szívének legeslegmélyére. És amikor észrevette, hogy Jézus mindenről tud, ezt mondta: Jézus, mindent, amit az emberektől elloptam, négyszeresen adom vissza. És Jézus erre azt válaszolta: Ma lett üdvössége ennek a háznak. Azért jöttem, hogy az elveszetteket megkeressem és megtartsam. Te egy vagy közülük. Szeretlek, és befogadlak a nyájamba!
Jézus ma is a szívünk ajtaja előtt áll, és kopogtat. Ha hiányzik valami, vagy talán vágyódásod van az Úrra, ha nem tudod, hogy hová menj a terheddel, akkor nyisd ki Neki az ajtód! Ő a te barátod és a te megmentőd akar lenni.

Igen, Jézus, szükségem van Rád! Vágyódom utánad! Az én szívem kiteljesedést akar! Nélküled nád vagyok a szélben, egy letörött fa az óceánban. Uram, jöjj a szívembe, légy a Királyom és hasd át a szívemet.

A közbenjárás terhe – 2018.03.02

Péter látta Jánost, és megkérdezte Jézust:  „Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem!“
János 21,22

Péter aggódott Jánosért. Jézus feltámadása után találkoztak a Mesterükkel, és beszéltek egymással a jövőről. Péter magához ragadta a szót az Úrtól, amikor meglátta Jánost: Vele mi lesz? De Jézus egyenesen elmondta: Nem tartozik rád. Te csak kövess engem!
Így van ez a közbenjárással: Kérhetjük az áldást és az Isten védelmét mások számára. De Isten az Úr mások fölött, és az Ő uta mindenkivel szemben helyes. Mit is tudunk mi az Ő terveiről?
Egy nő rákos lett, és sokan gyógyításért imádkoznak. De én tudom, hogy az Úr azt szeretné, ha ez a nő maga elkezdené Őt keresni, és nem csak a gyógyulást. Ő sokkal többet akar, mint a legtöbb imádkozó. Örök életet, örömöt, békét, kiteljesedést, ami már kész van számára, ha keresné, megismerné, és elfogadná. A gyógyulás ebben az esetben kevés, az Úr többet akar. Egy barátom csalódott a templomi hagyományokban. Ő büszke, és mindent szeretne értelemmel felfogni, a nagy teológiai dolgokat is. S az Úr úgy döntött, hogy neki el kell esni. De Isten gyermeke, és az Úr rendbehozza. Nem engedi ezt a barátomat egyszerűen elesni, hanem meg akarja törni a büszkeségét, hogy egyedül Jézusban bízzon. Így tűnt ez nekem, miközben érte imádkozom.
Az Ő akaratának kell történnie, és nem az enyémnek. Vagy, jobban mondva: Az én imámnak kell az Ő akaratáról szólnia. Akkor Isten igazán meghallgatja.
Nagyon ellepett engem az aggódás a barátomért. De Jézus azt mondta nekem: Ez az én terhem. Ő az én gyermekem. Ne írd nekem elő, hogy mit kell tennem. Tudom az utat, és ismerem a célt. Nem láthatod, de megbízhatsz bennem!
Nehéz volt az aggódást feladni érte. De megtörtént, és úgy imádkozhatok érte, hogy hálát zenghetek. Jézus nem engedte őt elesni, és nem felejtette el, habár letért az útról. Milyen jó, és milyen megnyugtató ez a számomra.
Így háríthatjuk át Rá, az Urunkra a közbejárás terhét. Minden körülményt ismer, a nyomort, a veszélyeket. És a legjobbat akarja az embereknek. Imádkozzunk másokért úgy, hogy hálát adunk értük. Így a teher áldás lesz, szabadulás, és öröm.
Figyelnünk kell, hogy Jézusnak ne írjünk elő semmit, amit szerintünk meg kellene tennie. Szabad másokért imádkoznunk, de nem úgy, mintha rábeszélnénk az Urat, vagy bármit erőltetni akarnánk. Mi nem csikarhatunk ki belőle semmit: mert már így is kegyelmes!

Köszönöm, Jézus! Te törődsz az embereimmel, akikért imádkozom. Te a legjobbat akarod nekik. Rád bízhatom őket, még akkor is, ha aggódom. Jó terveid vannak számukra, amelyeket nem ismerek. Uram, megbízom Benned!

Halálfélelem – 2018.03.01

A nép, amely a sötétségben lakott, nagy világosságot látott, és akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak világosság támadt.
Máté 4, 16

Ez a vers az Ézsaiás 9,1-ben is ott áll. Isten nem felejtette el az ígéreteit, hanem beteljesíti Jézusban: A nép, amelyiknek nem volt reménye, a nép, amelyik a halál árnyékában élt, most csak egy reménye és fénye létezik: és ez a Jézus Krisztus fénye.
Legyőzte a halált. A halál rémisztése megtört, már nem végérvényes, már nem mindennek a vége, már nincs többé a sivár befejezés. Jézus óta van kiút.
Ma meghalt a kutyánk, és a gyerekek nagyon szomorúak voltak (ahogy én is). Most még nagyon hiányzik. S nyugalomban beszélhettünk a halálról és Jézusról. Hogy van remény!
Megkérdeztem Jézust, hogy vannak-e állatok a mennyben. És azt válaszolta: Látod-e a madarakat, hogy milyen gyönyörűek, milyen csodásan trilláznak? Látod-e az őzeket, a nyulakat és a rókákat? Ha a Földön is szépnek találod őket, a mennyben még szebbek. Mit gondolsz, szeretnék-e én madarakat, állatokat, halakat, a teremtményeimet a mennyben? És arra gondoltam aztán, hogy a mennyben vannak-e növények. Azt válaszolta. Miért vannak virágok a földön? Mert szépek! És ez ne lenne a mennyben? Emlékeztetett engem az élet fáira, amelyek az élet folyójának a partjánál nőnek. Igen, fák, hisz erről is beszél a Biblia. És ha növények, virágok, és fák – akkor állatok is! Persze!
Isten eszembe juttatta az apámat, hogy hogyan halt meg, és hogy Ő hogyan vigasztalt engem. Igen, és a halál nem jelentett problémát. Már nem létezett a halál rettentése. Az angyalok hazavitték apámat, és ő már a mennyben vár rám. Egy csodás viszontlátásban lesz még részünk. Amióta ezt átéltem, a halál végérvényesen elveszítette a rémisztőségét. Tehát – Jézus karjai között meghalni már nem ijesztő.
Erről a reményről beszél a Biblia. Nincs végérvényes befejezés, ha az embernek Jézusa van. Ez a híd a szakadék felett, az út az életbe. Legyőzte a halált a kereszten. Azóta van remény és fény mindenkinek, akik a halál árnyékában éltek. Bízz Benne!

Jézus, nehéz nekem elhinni, hogy te legyőzted a halált. Ezért add nekem a Lelked, hogy hihessek! Emiatt van jelen ez a halálfélelem, emiatt félek, hogy valaki balesetet szenved és meghal. De Te legyőzted a halált, és bizonyossággal az uralmadba vezetsz engem. Hálás vagyok a biztonságért. Te teszel erőssé és bátorrá! Senki nem érhet hozzám sem, mert Te itt vagy! És még ha meg is halok, Veled lehetek. Te határozod meg az időpontot, a módot és a helyet. Igen, nem távozom magam! Köszönöm!

Csak Jézus – 2018.02.28

Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete,  amint meg van írva Ézsaiás próféta könyvében …​
Márk 1, 1k

Igen, az evangélium Jézussal foglalkozik. Egyedül Ő áll a középpontban. Minden prófécia és minden bölcs mondás felé mutat: Ő a kiteljesedés!
Ő az Isten Fia, akit Ő nekünk ajéndékozott, hogy megmentsen és megváltson. Ő a megbocsátás a bűneinkre. Ő Isten szeretete egy személyben. Ő a könyörület, és nem a bíró. Ő a jövőnk és reményünk. Ő a fény a sötét éjszakában.
Ma már olyan sok egyházi irányzat van, közösségek, amelyek nem a központként tekintenek Jézusra. Ők talán Hozzá hívnak téged, de másképp viselkednek.
De az evangélium nem változik. Nem lehet rövidíteni, egyes részeket kivenni, se nem hosszabbítani és az új időkről beleírni. Ahogy ez Jézussal volt, úgy helyes, és úgy kellene lennie.
Vannak a nagy evangélisták, lelkészek és apostolok, akik maguk állnak a középpontban. Amikor imádkoznak, gyógyítások és csodák történnek. Jézusról beszélnek, de önmagukról vannak meggyőződve és túl magabiztosak. Így nem követ, és nem Isten szolgája. Az Isten szolgája nem akar a középpontban állni, dicsőséget és pénzt kérve.
Vannak az újabb lelki irányzatok, amelyek az újkorral jelentek meg. Az ember csak elvontan beszél Istenről és a Lélekről. De nem említi Jézust, hanem csak utalgat. Vagy beszél a szentségről, a misztikáról, ami a Bibliában van elrejtve, az evangélium figuráiról, de Jézusról, mint az egyetlenről – nem. Jézusnak konkurenciái akadnak.
És új evangéliumokat fedeznek fel, ami által minden teljesen másképp van megvilágítva. – Nincs ezekre szükségünk, Jézus evangéliuma elég.
Egyedül Ő a Megmentő, és senkivel nem osztja meg dicsőségét. Ha Jézuson kívül más emberek, angyalok, lelkek dicsőségben részesülnek, akkor ez veszélyesség válhat.
Emberek, ne hagyjátok, hogy bolondként eladjanak titeket! Jézus evangéliumát olvassátok, mindig újra és újra. Akkor megmenekültök ezektől a tévedésektől. Mindegy, hogy újak az irányzatok, vagy régi tradíciók és rituálék: Mindennel el! Csak Jézus az egyedüli.
Szeretnéd Őt, mint szentedet és megmentődet? Akkor fordulj el azoktól a tradícióktól, amelyekben nem Ő áll a középpontban, fordulj el a modern mozgalmaktól, amelyekben nem Jézus az alap. Fordulj el, és koncentrálj egyedül Jézusra. Ő a jó pásztor, a Megmentő. Meg fog téged menteni – Ő egyedül.

Köszönöm, Jézus! Te vagy egyedül a Megmentő. Nincs szükségem semmilyen szokásra, lelki élményre, hanem csak Rád! Te vagy a Megváltó, a Szentség maga, a Jó pásztor, és a Megmentőm!

Elhívva lenni – 2018.02.27

„A juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti.”
János 10,3

Jézus hív bennünket. Egyesével hív mindannyiunkat. Ez nem általános, hanem egy személyes elhívás. Kihív az istállóból a rétre, a napra, az új tettekre és az új útra!
Az istállóban meleg és otthonos, kint pedig hideg, szeles és nedves.
Az északiak hívása az hideg, s az emberek akik hallják, szívük északra tartozik. Ugyanakkor van a vadak hívása, s akik ennek engedelmeskednek, örömmel kirándulnak, kempingeznek, s egyszerűen odakint élnek. A zene hívását is ismerjük, és aki erre figyel, megjegyez és magán átenged minden dalt. Vagy a képek és a színek hívása. Mindenhol olyan dolgok vannak, amiket mások nem látnak, például alakokat fedeznek fel a felhőkben. Így az emberek különbözőek, és a jó pásztor ezt nagyon jól tudja. Ezért minden bárányát külön-külön a nevén szólítja, hogy valóban felkeljen és ne a meleg istállóban maradjon.
Hallgasd meg, hogy hogy hív a szíved. Mit helyezett Ő oda. Vannak gyerekek, akik egyáltalán nem foglalkoznak öregekkel. Tanulni kell, úgyhogy nem énekelnek a kórusban. Törődj azzal, hogy az evangéliumot hirdeted, és ne bújj el a könyvek mögé!
Próbáld meg Jézussal felfedezni, hogy hogyan lehetne erre a hívásra válaszolni.
Ez úgy van, mint a kisgyerekekkel, akik olyan örömmel szaladgálnak. Még ha a hasra is esnek, nem adják fel, mennek tovább. Van Isteni elhívásod valamilyen munka iránt? Akkor menj! Tanulj, gyakorolj! Ne hagyd magad elbátortalanítani. Elesel és felállsz majd, míg meg nem tanulod.
Jézusnak mindenki számára van egy szeretetteljes név, egy különleges hívás, amelyre csak az a bizonyos valaki tud válaszolni. Hallod-e hogy hív a szívedben? Ne maradj ülve, ne maradj a meleg, biztonságos istállóban. Az unalomba is bele lehet halni…
Menj bizalommal az Úrhoz. Védeni fog és talpra állít, ha megsérültél. Bízz Benne te, aki nem tudsz. Ő a Jó Pásztor!

Uram, itt vagyok, engem küldj!… és bocsásd meg, hogy olyan gyakran gyáván kitérek előled. Kérlek, próbáljuk újra! Hozzád akarok tartozni, menni, ahová hívsz. Te vagy az én Jó pásztorom, hozzád tartozik életem, és rád bízom azt.