Mert így szól a magasságos és felséges,
a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent:
Magasságban és szentségben lakom,
de a megrontottal és alázatos szívûvel is,
hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét,
és megelevenítsem a megtörtek szívét.
Ézsaiás 57:15
Ez Isten akarata: Ő azokkal akar lenni, akiknek nincs reményük. Meg akarja vigasztalni azokat, akiknek nincs már semmi reménységük. Közel akar lenni azokhoz, akiket mások elhagytak. Ő erőt akar adni ott, ahol csüggedés van. Szíve tele van szeretettel és együttérzéssel az elnyomottak és megtörtek iránt. Neki nem számít, hogy a nyomorúság a saját vagy mások hibájából keletkezett. Mert Ő a mi Atyánk, aki először megvigasztal és bekötözi a sebeket. Egy Atya, aki megbocsátja Gyermekei minden hibáját. Vele, az Ő szívében vagyunk igazán otthon. Ezért akarjuk ŐT keresni, és hagyni, hogy Ő vigasztaljon bennünket. Nem akarjuk feladni, hanem újra és újra elébe járulunk kéréseinkkel. Mindaddig míg Ő, Karjaiban nem vesz minket és megvigasztal minket. Ő megígérte és be is fogja tartani az ígéretét. Ő az elnyomottakkal és a megtört szívűekkel van, hogy felélessze a lelküket és felélessze a Szívüket.
Atyám, hol is van olyan Isten, mint TE? TE vagy a Szent, de Aki olyannyira tele vagy irgalommal is irántunk! TE látod a szerencsétlenségünket, és közel akarsz lenni hozzánk, hogy megvigasztalj minket. TE megbocsátasz minden bűnt és adósságot. Igen, hol is lehetne egy olyan Isten, mint TE? Atyai Szíved telve van Szeretettel Gyermekeid iránt. Hogyan is lehetne egyáltalán lehetséges az, hogy elfelejts bennünket?