Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Te ismered ülésemet és felkelésemet,
messzirõl érted gondolatomat.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz,
minden útamat jól tudod.
Mikor még nyelvemen sincs a szó,
immár egészen érted azt Uram!
Elõl és hátul körülzártál engem,
és fölöttem tartod kezedet.
Csodálatos elõttem e tudás,
magasságos, nem érthetem azt.
Zsoltárok 139:1-6
Fiatal koromban nagyon szenvedtem a kisebbrendűségi komplexusban. De ez a Zsoltár segített legyőzni őket. Ez Isten irántam való szeretetéről és az Ő megbecsüléséről szól. Igen, nagyon-nagyon sokat érek Neki! Mennyi munkán ment keresztül Isten, hogy megteremtsen engem! Mennyi apró, észrevétlen dolog történt és kellett elrendelni, hogy olyanná váljak, amilyen vagyok! És még mielőtt megszülettem volna, Ő már türelmetlenül várt engem. Amikor aztán megjelentem, Ő igen nagyon szeretett. Újra és újra rám nézett, és nagyon elmélyedt a Szeretetében. Én nem ismertem ŐT, de Ő ismert engem. Úgy döntött, hogy egész életemben szeretni fog, bármi történjék is. Egész életemben a közelemben akart lenni, vigasztalni, segíteni és: Ő akarta, hogy megtaláljam ŐT. Ő ültette a szívembe ezt a vágyakozást Isten, Ő maga után. És Ő tényleg olyan lett, mint a szerető Apa! Ő vigasztal, bátorságot és reményt ad, meggyógyítja nehézségeimet és gyengeségeimet, újra és újra új erőt ad, és néha, a csendes órákban egészen közel van hozzám, a kezét a fejemre teszi, és azt mondja: szeretlek, igen, szeretlek! Az én Gyermekem vagy. Ő ismeri az utamat, és elvezet a célhoz. Igen, csodálatos, hogy ez az Isten a mi Atyánk!
Drága Mennyei Atyánk! Milyen jó, hogy TE létezel! Most már nem kell egyedül keresnem az utat az életben, Mert TE kézen fogsz engem és együtt tudunk haladni az Élet Útján. TE vagy az Atya-Isten, aki végtelenül szeret engem, és korlátlanul igent mondasz nekem.
Áhitatok minden Napra (Frank-tol) 