Benned bíztak atyáink;
bíztak és te megszabadítottad õket.
Hozzád kiáltottak
és megmenekültek;
benned bíztak
és nem szégyenültek meg.
Zsoltár 22, 4-6
Amikor Dávid imádkozott és megírta ezt a Zsoltárt, nem ment neki a legjobban. Nagyon világosan látta gondjait, mégis úgy döntött, hogy dicséri Istent. Minden olyan helyzetre gondolt, amikor Isten megmentette őt és a hit Atyáit, és minden reményét az ÚRBA helyezte.
Bárhol is dicsőítjük Istent, köszönetet mondunk Neki, dicsérjük és magasztaljuk ŐT, ott Ő jelen van, ott trónol a mi dicséreteink felettl! És ahol az Ő Trónja van, ott Ő uralkodik és nem a sötétség. Ott terjed mennyei öröme, és mi új bizalmat kapunk. Olyan gyakran szólt bele Isten a sok körülményekbe, hogy segítsen, amikor Gyermekei dicsérték és bíztak Benne!
Amikor reggel felkelek, még mindig nagyon álmos és mogorva vagyok. Nekem még korai, hideg van, az idő szerény, a konyha nem rendezett, a kávé elfogyott, és a ,,rossz szomszéd” ma is biztosan bosszantó lesz. De várj csak! Én nem akarom ezt! Igaz, de nem akarom, hogy lenyügözzön! Inkább az ÚR Jézusra, a Barátomra, a Segítőmre és Megmentőmre irányítom a szemem. Szeretnék köszönetet mondani Neki minden kedvességéért és azért, hogy Ő ott volt és van, az én kis káoszom közepette is. És észreveszem, hogy lassan eltűnik el a rossz hangulat, és újra könnyed és boldog leszek. Mostmár sikeres lehet a Nap, mellettem az én Erős Segítőmmel!
A dicséret nem minden baj programja. Ez egy döntés és szívügy. Az embernek imádat közben is lehetnek rossz gondolatai. Olyan erősnek és biztosnak érezheti magát, hogy büszkévé válik és rossz dolgokba keveredik. De a dicséret akkor is jó, ha teljesen az ÚRTÓL függünk és Őbenne bízunk!
Köszönöm, Mennyei Atyám, az ÚR Jézus Krisztusban, hogy TE nagyon közel állsz hozzám! Erős, vigasztaló kezed vesz körül engem, és szellemed betölti a Szívemet. Hogyan is tudnék élni Nélküled?! Milyen jó, hogy ezt a napot is a TE Kezedben tartod, és az utolsó Szó mindig a Tied. Te vagy az ÚR!!
Áhitatok minden Napra (Frank-tol) 