Mi szeressük ŐT; mert Ő elõbb szeretett minket!
1. János 4, 19
Valójában nem vagyunk képesek Istent szeretni, igazán tiszta Szívből szeretni. Talán vágyhatunk is Isten után, de nem tudunk kialakítani egy Szívből jövő, meghitt Szeretetet. Ez csak akkor működik, ha Isten szeret minket; – és Ő, valóban teljes Szívéből szeret minket!
Ő teremtett minket! Nem azért, mert kínozni akart, vagy szórakozni, hanem azért, mert szeretett minket. A szemünkben tekint és szereti azokat. Látja vágyakozásunkat és szeret bennünket. Úgy lát minket, mint kisgyerekeket, akik járni tanulnak, és próbálnak énekelni és ugrándozni; – és Ő szeret minket. És amikor rossz úton járunk, az fáj neki, mert szeret minket. És amikor visszatérünk Hozzá, teljes szívünkből örül, igen, az egész Mennyország ünnepel! Feldíszit minket gyémántokkal, arannyal és ezüsttel (számunkra láthatatlanul), ajándékokkal lát el minket, szereti a velünk való közösséget, a beszélgetéseket egymással. Nagyon örül annak, hogy elbocsássa adósságainkat. Minden nehézségben segít és szenved velünk. Leírhatatlanul és korlátlanul szeret minket.
AZ ÚR Jézus Krisztus, már akkor, amikor mi még bűnösök voltunk, a Kereszthalált vállalta értünk. Végtelenül engedi magát kihasználni, és még akkor is, ha szándékosan vétkezünk, megbocsát és türelemmel visel bennünket. Vagy van olyan apa, aki nem szereti a gyerekeit? (Talán a földön, de nem a Mennyben).
Nagyon sok embernek hiányzik az, hogy elfogadva legyen. A szülőknek soha nem volt idejük, vagy a gyermek nemkívánatos és kellemetlenséget okozott. A gyereknek fiúnak vagy lánynak kellett volna lennie. A gyermek másképp néz ki, mint várták, és más a tehetsége. Sok-sok gyermek nem kapja meg a kívánt figyelmet, elfogadást és szeretetet. Felnőttként annyira alakít minket ez a szeretetlenség, hogy csak nehezen tudjuk elfogadni a szeretetet és az elfogadást – bizalmatlanok vagyunk.
Szükségünk van Isten Lelkére, aki mindent megvalósít bennünk. Gyerekként és tinédzserként teljesen elutasítottnak éreztem magam. Korán kivonultam a saját világomba. De Isten időben ,,elkapott“ és a 139. Zsoltár alapján szólt hozzám. Újra és újra elolvastam ezt a zsoltárt. És először éreztem magam igazán szeretettnek és elfogadottnak. Igen, kitörhettem volna az örömtől!
Csak a Szentlélek képes elhitetni velünk, Isten Szeretetét a Szívünkben. És csak akkor tudunk mi is vég nélkül szeretni. Saját magunktól, Istent és más embereket, még a nagyon nehéz embereket is. Ő átalakulást formál bennünk, gondolkodásunkban, érzéseinkben, még az emlékezeteinkben is. És végre szabadok vagyunk Szeretni.
Köszönöm ÚR Jézusom, hogy TE előbb szerettél engem! Akkor is, amikor én még a sötétségben és bűnben fetrengtem. De TE mégis megvásároltál engem, szabadon engedtél, megtisztítottál, átrendeztél és Élettel töltöttél be. Köszönöm!!!!!!!
Áhitatok minden Napra (Frank-tol) 