Mert én tudom, hogy az én megváltóm él,
és utoljára az én porom felett megáll.
És miután ezt a bõrömet megrágják,
testem nélkül látom meg az Istent.
A kit magam látok meg magamnak;
az én szemeim látják meg, nem más.
Az én veséim megemésztettek én bennem.
Jób 25, ff
Minden betegség és fájdalom sújtotta Jóbot; tele volt gennyel és fekélyekkel, a bőr a testén szakadozva lógott. A húsa rothadt az élő testen. Nem tudta, miért; – Mit tett, hogy Isten annyira megverte? A felesége azt ajánlotta neki: Átkozd meg az Istent és halj meg! Barátai tudakoztak, hogy találják ki azt a bűnt, amiért Isten annyira bünteti Jóbot; – de nem találtak. És mindezen szenvedések közepette Jób ajkáról ezek a dacos szavak érkeznek: Tudom, hogy az én Megváltóm él! Meglátom majd ŐT, új testtel nagyon közel leszek majd az én Megváltómhoz! – Mindennek ellenére reményét a Megváltó Istenbe helyezte! Tudta, hogy Istennél kegyelem, irgalom, megváltás és szabadulás van. Nem értette meg Istent, ezt emberként nem is tudta megérteni, Istent pedig szenvedéseivel és Istennel vádolta. Egy idő után Isten kinyilatkoztatta magát neki, és Jób csak meghajolhatott ezelőtt az Isten előtt, imádta ŐT és menedéket talált, ennek a mindenható Istennek a kezében. Nem ő volt a bíró, hanem Isten! Nem ő volt mindenható, hanem Isten az ÚR, Aki az élet és a halál felett van! Jób nem volt jogosult egy szenvedésektől mentes életre, bármennyire is igaz életet élt. Nem és ezért Isten előtt nemtudott egyebet tenni mint, mozdulatlanná válni és hagyni, hogy Ő uralkodjon. Miután Jób mindenben ÚRNAK ismerte el Istent, és már nem vádolta, Isten elkezdte őt gyógyítani. Ezután meg kellett térnie és közbenjárnia kellett Isten előtt a barátaiért. Amikor a szíve megtisztult minden keserűségtől és szemrehányástól, Isten irgalmas lett vele szemben, és egészséget, gyermekeket és nagy gazdagságot adott neki. De őt, a gazdagság már nem igazán érdekelte; – Most már valóban tudta: Az én Megváltóm él!
ÚR Jézusom, mi nem tudjuk, miért kell szenvednünk. De TE tudod. TE nem akarsz minket gyötörni, hiábavalóan. TE nem büntetsz bennünket a mi bűneinkhez képest. Hanem bizonnyára van egy terved ezzel és jó gondolataid vannak számomra. Meg akarok hajolni Előtted, és elfogadni az utadat és a helyettem hozott döntéseidet; – mert tudom, hogy szeretsz, és csak jó dolgokat szánsz nekem. Köszönöm, hogy TE vagy a Megmentőm, és hogy egy napon Veled leszek, fényedben, melegségedben és közelségedben. Ezután minden kérdés tisztázódik. Te vagy az az Isten, Aki szeret engem!
Áhitatok minden Napra (Frank-tol) 