Isten! én Istenem vagy te,
jó reggel kereslek téged;
téged szomjúhoz lelkem,
téged sóvárog testem a kiaszott,
elepedt földön, amelynek nincs vize.
Zsoltár 63, 2
Dávid itt összefoglalja: Hitünk középpontja maga Isten. Nem a Biblia, nem a tudásunk, nem a hitünk, hanem csak Isten. És mi az ÚR Jézusban találkoztunk Vele, Jézus nélkül nem volt hozzáférésünk, Isten ismeretére, megbocsátására és a megtisztulásra, sem a győzelemre a halál és az ördög felett. Csakis az ÚR Jézus Krisztus az Útunk Istenhez.
Az emberek évezredek óta keresik Istent és sok áldozatot tettek Érte, és sok bölcs gondolatuk is volt. De nem találták meg Istent. Az Út nem volt világos. Az Isten utáni vágy mindig nagyon-nagyon nagy volt. Hányan böjtöltek, gyötörták magukat, utaztak, hogy Istent keressék? Ő az, akit a Szívünk keres; – Nélküle a Szívünk elégedetlen, nem tud megnyugodni.
Dávid egyedül volt a sivatagban. Tudta, hogy az egyetlen igazi vigasztalás az a nyugalom, amelyet az ÚR nyújt. Az egyetlen hűséges társ az ÚR. A remény és a bizalom, az öröm és a béke, egyetlen forrása az ÚRBAN van. Nem az Ő ajándékai alkotják, és nem az a nagy tudásunk, amely Istennel kapcsolatban van; nem, csak Isten Személye hoz mindent, amire a lelkünk vágyik.
Akár Koncentrációs Táborban, akár Hollywoodban: az emberek mindenhol kezdik keresni az élet értelmét. És amikor megtalálták az ÚR Jézust, megtalálták az Élet középpontját, az Élet kerekének tengelyét. Minden körülötte forog, minden rendben van Vele és minden megtalálható Őbenne. – Az ÚR Jézus Krisztus, a Világegyetem központja.
Köszönöm ÚRJézus, hogy TE vagy az Út Istenhez. Benned van az Út, az Igazság és az Élet. TE vagy a bölcsesség és a tudás. Igen, Benned nyugszik meg a Szívem. Szomjazom Utánad, egyre többet akarok Belőled, hogy eleget lássak a TE Nagyságodból. Igen, én egyre többet akarok az ÚR Jézusból!!
Áhitatok minden Napra (Frank-tol) 