Örvend a puszta és a kietlen hely,
örül a pusztaság és virul mint őszike.
Virulva virul és örvend ujjongva.
Ézsaiás 35, 1f.
Néhány nappal ezelőtt, az utolsó napokra gondoltam az Ébredés napjaira. Aztán a gondolataim azt mondták: Olyan lesz, mint a Tavasz. Valami mozgolódik itt s ott. A Nap hosszabban süt. Egyre melegebb lesz. A pacsirta szárnyal a levegőben és énekel. A fákon rügyek és később levelek fejlődnek. A szél balzsamos levegőt fúj. A felhők fénylenek és tova haladnak …. Minden olyan lesz, mint máskor is volt, valójában nem látsz változásokat, és mégis minden nap előrelép a Tavasz. És ha visszaemlékszel az elmúlt hétre, láthatod, milyen gyorsan fejlődött minden az elmúlt hét folyamán.
És így kell lennie az ébredésnek? – Kérdeztem. Igen, ez volt a válasz. Senki sem próbál keményen s stresszel, mindenki boldog, minden mozgásban van, minden élő áramlat a kertekbe van, hogy kihasználja ezt aaz időjárást. Olyan, mintha a futó pályán, a kezdő lövést leadták volna, és most mindenki távozik. De mindenki boldog, nyugodt, telve van energiával és erővel. Vége a hibernációnak, a függönyök elhúzódnak, az ablakok kinyílnak, és itt a tavasz. – Ez az ébredés.
Nos, mondtam, ez így van. De még sok időre volt szükségem, hogy mindezt átgondoljam. Nem így képzeltem el az Ébredést igazán …. De egy idő után, mégis boldog voltam, mert az ébredés nem stressz, nem jelent további munkát. Isten munkálta ezt az újjáéledést, és nem én készítettem … Igen, és ma ennek örülök. Mert nagyon szép s jó lesz!
Köszönöm ÚR Jézusom, hogy TE mindig mindent meg tudsz magyarázni nekem s oly világosan. Tudod, néha átveszem mások ötleteit, aztán ez feszülettel és stresszel jár. De Veled minden öröm és nem gyötrelem. Veled minden oly Csodálatos!!
Áhitatok minden Napra (Frank-tol) 