Mert kegyelembõl tartattatok meg, hit által; és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez.
Efézus 2, 8
Luther Márton minden lehetséges módon kereste Istent. Meditált, magányt keresett, szerzetes volt, tökéletlensége és szentségtelensége miatt kínozta és eröltette magát; – jó ember akart lenni és engesztelni akarta a bűnt … Évekig kínozta magát. Mindaddig míg a Római Levelet nem olvasta a Cellájában, és mind nehéz pikkelyek estek le a szeméből: Kegyelem! Nem tudod megoldani vagy dacolni, vagy vagy vagy ….. nem érheted el, bármennyire is próbálkozol ….. nem lehetsz elég jó, nem elég szent, nem működik! Emberi természetünk nem engedi, szívünk túl önző, túlságosan is el van ragadtatva a bűntől. Csak akkor működik, ha Isten közeledik hozzám. Amikor megbocsátja a bűneimet és a kudarcaimat. Amikor igent mond nekem. Ez az Ő útja hozzám és az én válaszom, nem fordítva.
Tehát a cellájában ült és megértette. Aztán megkönnyebbülés terjedt el benne: nincs többé szükség kínzásra, bűnbánati gyakorlatokra, embertelen erőfeszítésekre! Úgy esett le mindez a szívéről, mint egy kő. És még jobban megértette: Az ÚR Jézus Krisztus a megváltás kulcsa, Ő volt, a kereszten megfeszítve Luther Mártonért. Elszenvedte a halált Mártonért. Feltámadt a halálból és Martonért él. Ő az ügyvédje Isten trónja előtt Márton számára. A hosszú keresés és a vértanúság véget ért; – Isten könyörült és kinyilatkoztatta magát.
Ez a felismerés, miszerint csak a Kegyelem tesz minket kellemessé, Isten előtt, évszázadokon át, el volt takarva az Egyházban. A templom engedékenységeket adott el. 5000 tallérért 10 000 év purgatóriumot spórolhat meg magának. Jó üzlet volt, de senki sem került a Mennybe, és senki sem találta meg Istent. Amikor Luther mindezekre rájött, felkelt és prédikált a kegyelemről, kegyelemben, csakis a kegyelemről és semmi másról. Megbizonyosodásával, Reformálni akarta az Egyházat, de az nem akarta. Aztán megalapította a saját Egyházát, és az emberek özönlöttek hozzá. Végül Irgalom a Mennyből, meg nem érdemelt Kegyelem!
Ez alatt az idő alatt Lutherrel egyetemben mások is voltak, akiknek ugyanolyan meglátásuk volt. És így, együtt hirdették a Kegyelmet. És azóta, megnyíltak Ajtók, Kapuk, amelyek a Mennybe vezettek, az egész világon, azóta Isten újra találkozhatott az emberekkel, azóta az emberek az ÚR Jézus által megtalálták Istent, és Atyaként fogják fel, és már nem Bíróként. Végül, oly sok száz éves sötétség után végre itt a Kegyelem.
Ezért ünnepeljük a Reformációt. Nem a protestáns egyház felállítása miatt, hanem azért, mert újra megtalálta az Emberiség, Istennek Kegyelmét, az ÚR Jézus Krisztus által. Ő a Kegyelemmel közeledik hozzánk, Ő már nem Bíró, hanem az Atya, az Ő Gyermekei számára.
Mert kegyelembõl élünk Őáltala!!!
Köszönöm ÚR Jézus, hogy TE meghaltál a kereszten, azért, hogy mi élhessünk, hogy hozzáférhessünk az Atya Istenhez. Köszönöm, hogy egyedül kegyelemből élünk. TE vagy az Út, az Igazság és az Élet. ÚR Jézusom, TE csodálatos vagy! Ámen!!!
Áhitatok minden Napra (Frank-tol) 