Mert nem kaptátok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
Róma 8, 15
Amikor megláttam első ízben az én kisfiamat a születése után, a szívem megtelt szeretettel. Legszívesebben hazavittem volna, a karomban hordoztam volna, és soha többé nem engedtem volna el. Mosolyogtam rá, legyintettem és azt mondtam: „Kis Drágám, Kis Drágám!!” Aztán ő komolyan rám nézett és így szólt: „Apám, köszönöm, hogy teremtettél. Az életem most a tiéd. Azt akarom tenni, amit mondasz, és neked dolgozni. Mert te vagy az én uram. ”Nagyon megdöbbentem … valami baj történt. Persze ez csak egy kitalált esemény. De sok keresztény sajnos így viselkedik. Ahelyett, hogy örülnének, dúsan és örömteljesek lennének Mennyei Atyjukkal szemben, csak a munkára gondolnak. Sajnos nem értették még meg, Istennek az irántuk érzett nagy Szeretetét és örömét, hanem csak azt gondolják, hogy most ők munkások. Rossz! Mi csak akkor nevezhetjük Istent Atyánknak, minekutána a Lélek kijelenti ŐT nekünk és megtanít e Nevet kimondani. Ha nincs az életünkben az ÚR Jézus Krisztus Lelke, akkor még mindég, csak rabszolgaként viselkedünk. De mi Isten Gyermekei vagyunk!
ÚR Jézus, milyen jó, hogy TE vagy nekünk! Adj nekünk többet a TE Szellemedből, hogy ne legyünk többé rabszolgák, hanem Gyermekek! Örömmel tölt el az, hogy TE szeretsz ésszabaddá teszel minden rabszolgaságtól! Úgy törődsz velem, mint egy Apa, Nagyon szeretnél vidám társaságot folytatni velem egész nap. Igen, URAM, adj többet a TE Szellemedből, hogy megtanulhassam és megértsem ezt a Szerelmi viszonyt! Én Szeretlek!!
Áhitatok minden Napra (Frank-tol) 