Így szólt az ÚR igéje Jónáshoz
Jónás 1, 1
Egy reggel, amikor Jónás próféta borotválkozott, Istennek Igéje szólt hozzá. Isten hallható hangon beszélt vele. (Ma jobban érezzük a szívünkben, mit akar mondani Isten, mit érez, mit akar, de csak nagyon-nagyon ritkán halljuk hatalmas hangját). Jónás! – szólította őt az ÚR, kelj fel, menj Ninivébe, a nagyvárosba, és fenyegesd annak bukását! Mert rossz hírnevük eljutott hozzám.
Jonás megijedt. Ninivébe? Ezekhez az emberi hentesekhez! Nem, ez veszélyes, és ilyen üzenettel! Nem, nem, nem, ezt nem akarom. De mit tegyek? – és így gondolkodott egy pillanatig, összeszedte személyes holmiját, és a kikötőbe szaladt. És valójában ott volt – ó, milyen „véletlen“ – egy hajó, amely a világ végére akart vitorlázni. Kifizette az utat, felszállt a fedélzetre és elégedett volt. Az ÚRTÓL távol és az ilyen veszélyes megbízásoktól.
Néha mi is el akarunk menekülni az ÚR elől. Talán tenni akarunk valamit, és azt gondoljuk, hogy neki nem tetszik. Így bekapcsoljuk a zenét, tévét nézünk, telefonálunk, csak ne fordítsuk a fülünket az ÚR felé, hogy esetleg kijayitson bennünket. Mindenkinek megvannak a maga trükkjei. Vagy szeretünk egy bűnt, és szeretnénk azt, még egy kicsit „élvezni“. Vagy vannak rossz gondolataink, rossz barátaink, rossz viselkedésünk … és nem akarunk korrekciót, legalábbis most nem.
Valójában véve, Istennek egyáltalán nem kell beszélnie velünk, mert mi pontosan tudjuk az Ő akaratát. És mégis elfordulunk …. Nem, ez nem mehet jól! Megláthatju ezt Jónásnál, és már mi talán, rendelkezhetünk is egyes tapasztalatainkkal az Isten elől való menekülés kimeneteléről …
ÚR Jézusom, itt vagyok! Bocsásson meg, elrejtettem magam Előled, bár TE mindent pontosan látsz és minden gondolatot pontosan tudsz, még a legsötétebb éjszakában is. URAM, visszatértem, és újra szeretnék haladni a TE Utadon. Kérlek, tisztíts meg, és tölts be engem újra a TE Szentlelkeddel!!
Áhitatok minden Napra (Frank-tol) 