Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.
János 6, 35
Nekünk 2, 3 vagy 4 alkalommal kell ennünk ahhoz, hogy erőben maradjunk. Hasonlóan van a Lelki étellel is: Ha nem engedjük, hogy újra és újra „feltöltsük” magunkat, akkor a lelki életünk kiszárad. Nem az idő mennyiségéről szól, hanem a Mennyei Atyánkkal való kapcsolatról, közösségről, annak a minőségéről és mélységéről. A legjobb az egészben az volna, hogy állandóan kapcsolatban maradjunk Vele! Ezekszerint éhségünk folyamatosan elégedett, és az élet iránti szomjúságunk kielégítő. Mert csak az ÚR karjában nyugszik meg a Szívem; Az Ő Szelleme a Szívemben békét, örömöt és biztonságot nyújt.
Ha megetted a Kenyeret nincs belőle több, elfogyott. Eképpen van az ÚR Jézussal is: Ő a Kenyér, amely által mi élünk. Ő az adósságunkat kifizette a Kereszten való Áldozat árán és mi szabadon megyünk ki. Kifizetett mindent és ezt az Életével, azért hogy mi élhessünk általa. Ilyen magas árat fizetett értünk és ezért is mondhatja Ő: ,,Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.“ (V. 37.39)
Köszönöm, ÚR Jézusom, hogy TE vagy az Életem! TE tartasz fel engem és ezért én, soha nem fogok elveszni. TE vagy az ÚR mindenek felett! Köszönöm a kifizetett Árat; Talán soha nem fogom teljesen megérteni ezen a Földön ezt a Hatalma Szeretetet. De örülök, hogy Veled élhetek! Örömmel és Békével töltöd meg a Szívemet; TE vagy valóbanaz én Életem.
Áhitatok minden Napra (Frank-tol) 