Egy szent a mindennapi életben


Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint,

nem áll a vétkesek útjára,
és nem ül a csúfolódók székére,
hanem az ÚR törvényében gyönyörködik,
és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.
Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa,
amely idejében megtermi gyümölcsét,
és nem hervad el a lombja.
Minden sikerül, amit tesz.
Zsoltárok 1,1-3

Hogy képzeljük el a szentséget? Jézus tette fel nekem ezt a kérdést tegnap. Egy gyors szemfelnyitás, és spontán rendbe szedés, hogy hogyan néz ki egy szent, vagy hogyan kellene kinéznie.
Gondolom, ahogy én elképzelek egy szentet, mások is hasonlóképpen: A biblia fölött ül,és órákig tanulmányozza. Folyamatosan imádkozik, és böjtöl. Emiatt olyan sovány, mint egy aszkéta. Minden, amit mond, a lélektől ihletett és tele van bölcsességgel. A bűnök és az élvezet számára idegenek. Valami olyasmi, mint keresztelő János, amikor még a sivatagban élt.
Ez az ideál sokat törekszik, és a mindennapi munkáját akadálynak és mérgelődésnek nézi, ami az ő valódi lelki küldetését feltartja. Van egy ilyen feszültség a mindennapi egyformaságok, mérgelődések és a lelki munka és elszigetelődés között.
Amikor kitisztult előttem, hogy hogyan gondolkodok, jött egy gondolat: Hogy is van ez egyáltalán a Bibliában és Jézusnál? És visszaemlékeztem a hitben nagyokra.
Jézus kb. 30 éves volt, amikor Isten szolgálatba állította. Előtte 15-20 évig az apjánál, Józsefnél volt ács, és élte az életét. Minden fiú, akit Ő hívott, dolgozó ember volt – halász, vámszedő, stb. Mózes 40 évig volt a sivatagban pásztor. Pál missziózása előtt sátorkészítéssel foglalkozott, hogy a mindennapi betevőjét megkeresse.
A mindennapi életben kovácsolja Isten a karakterünket. Megengedi a kis, idegesítő nehézségeket és a nagy problémákat is, hogy felnőjünk – karakterben és hitben. Pontosan látja, hogy a mindennapokban komolyan vesszük-e az igazságot, hogy a kölcsönkért dolgokat visszaadjuk-e, és a számlákat befizetjük-e. Látja, hogy szitkozódunk-e, ha valami elromlik. Látja, hogy hogy töltjük az esténket.
Először – ha a karakterünk megérik, érkezik Isten hívása a szolgálatba. Előtte csak tréning. És emiatt kell az embernek figyelni, hogy az életében a tiszteletet Jézusnak adja-e, vagy önmagának…
Jézus dolgozó emberekkel építette a mindennapi életben az ő közösségét. Praktikus emberekkel, akik mindennapi dolgokban voltak kipróbálva, és tanúivá lettek. És hitelesen tanúskodtak.

Köszönöm, Jézus! Te a mindennapi apróságokat is elszenvedted, habár neked óriási küldetésed volt. Segíts, hogy a mindennapi dolgaimat is megcsináljam, hogy a Te dicsőségedre legyen! És adj hozzá örömet! Igen, téged akarlak dicsőíteni a mindennapi életemmel!

Werbung

Autor: Frank Lauermann

Guten Morgen, liebe Leute!!! Ich bin Frank Lauermann. Ich lebe nun schon lange in Litauen und es gefällt mir gut. Jeden Morgen schreibe ich eine kleine Andacht mit Gedanken für den Tag, über den Glauben an Jesus Christus, das Gebet und die Liebe unseres mächtigen Vaters im Himmel. Ich hoffe, daß meine Arbeit ermutigt, Hoffnung weckt, Glauben stärkt und uns den HErrn Jesus nahe bringt. ER ist mein Leben. Bitte, leite die Andachten weiter an Freunde und Bekannte! Einen ganz herzlichen Gruß, frank

Kommentar verfassen

Trage deine Daten unten ein oder klicke ein Icon um dich einzuloggen:

WordPress.com-Logo

Du kommentierst mit Deinem WordPress.com-Konto. Abmelden /  Ändern )

Twitter-Bild

Du kommentierst mit Deinem Twitter-Konto. Abmelden /  Ändern )

Facebook-Foto

Du kommentierst mit Deinem Facebook-Konto. Abmelden /  Ändern )

Verbinde mit %s

%d Bloggern gefällt das: