Egy szent a mindennapi életben

Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint,
nem áll a vétkesek útjára,
és nem ül a csúfolódók székére,
hanem az ÚR törvényében gyönyörködik,
és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.
Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa,
amely idejében megtermi gyümölcsét,
és nem hervad el a lombja.
Minden sikerül, amit tesz.
Zsoltárok 1,1-3

Hogy képzeljük el a szentséget? Jézus tette fel nekem ezt a kérdést tegnap. Egy gyors szemfelnyitás, és spontán rendbe szedés, hogy hogyan néz ki egy szent, vagy hogyan kellene kinéznie.
Gondolom, ahogy én elképzelek egy szentet, mások is hasonlóképpen: A biblia fölött ül,és órákig tanulmányozza. Folyamatosan imádkozik, és böjtöl. Emiatt olyan sovány, mint egy aszkéta. Minden, amit mond, a lélektől ihletett és tele van bölcsességgel. A bűnök és az élvezet számára idegenek. Valami olyasmi, mint keresztelő János, amikor még a sivatagban élt.
Ez az ideál sokat törekszik, és a mindennapi munkáját akadálynak és mérgelődésnek nézi, ami az ő valódi lelki küldetését feltartja. Van egy ilyen feszültség a mindennapi egyformaságok, mérgelődések és a lelki munka és elszigetelődés között.
Amikor kitisztult előttem, hogy hogyan gondolkodok, jött egy gondolat: Hogy is van ez egyáltalán a Bibliában és Jézusnál? És visszaemlékeztem a hitben nagyokra.
Jézus kb. 30 éves volt, amikor Isten szolgálatba állította. Előtte 15-20 évig az apjánál, Józsefnél volt ács, és élte az életét. Minden fiú, akit Ő hívott, dolgozó ember volt – halász, vámszedő, stb. Mózes 40 évig volt a sivatagban pásztor. Pál missziózása előtt sátorkészítéssel foglalkozott, hogy a mindennapi betevőjét megkeresse.
A mindennapi életben kovácsolja Isten a karakterünket. Megengedi a kis, idegesítő nehézségeket és a nagy problémákat is, hogy felnőjünk – karakterben és hitben. Pontosan látja, hogy a mindennapokban komolyan vesszük-e az igazságot, hogy a kölcsönkért dolgokat visszaadjuk-e, és a számlákat befizetjük-e. Látja, hogy szitkozódunk-e, ha valami elromlik. Látja, hogy hogy töltjük az esténket.
Először – ha a karakterünk megérik, érkezik Isten hívása a szolgálatba. Előtte csak tréning. És emiatt kell az embernek figyelni, hogy az életében a tiszteletet Jézusnak adja-e, vagy önmagának…
Jézus dolgozó emberekkel építette a mindennapi életben az ő közösségét. Praktikus emberekkel, akik mindennapi dolgokban voltak kipróbálva, és tanúivá lettek. És hitelesen tanúskodtak.

Köszönöm, Jézus! Te a mindennapi apróságokat is elszenvedted, habár neked óriási küldetésed volt. Segíts, hogy a mindennapi dolgaimat is megcsináljam, hogy a Te dicsőségedre legyen! És adj hozzá örömet! Igen, téged akarlak dicsőíteni a mindennapi életemmel!

Werbung