Atyám

Amilyen irgalmas az apa fiaihoz,
olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz.
Zsoltárok 103,13

Az Istenünk az Atyánk is akar lenni. Nem csak egy Isten, akit a távolból kell csodálnunk, imádkoznunk hozzá és hódolnunk előtte. Ő közel akar lenni hozzánk, és minden tekintetben egy szerető, türelmes, barátságos, jóakaró Édesapává akar válni. Meg akar minket védeni, mint egy erős, mindenható Úr. Segít nekünk, hogy a jó oldalra álljunk, mint a hadsereg Istene. Nagylelkű, tele van könyörülettel, elnéző és tele van megbocsátással. Igen, ilyen a mi Atyánk.
Ő erős és szent, mindenható és mindentudó. Tisztelettel kell Vele szemben lennünk. Hiszen Ő szent, miközben mi csak por vagyunk. Félnünk kellene, s nem elszomorítani és a kegyelmével játszani.
Nem kell Tőle félnünk. Az Ő szeretete elűzi a szívünkből a félelmet. Ha Őt ismerjük, akkor nem félünk Tőle. Ő szereti a gyermekeit! Ha mi még őt személyesen nem ismerjük, akkor elfog minket az a bizonytalan félelem: Ki ő? Szeret? Valóban megbocsátott? Ő a csalhatatlan Vezető, aki minden gondolatunkat ismeri, és irányítja?
Nem ismerjük az Urat úgy, mint a saját apánkat, és emiatt félünk. De a félelem és a tisztelet két különböző dolog. Isten nem akarja, hogy a gyermekei Tőle féljenek.
A kegyelmes Istenben kell élnünk. Ő megkönyörül rajtunk, a mi munkánk, kételyeink, félelmünk, aggódásaink miatt. Itt van, mint segítő, megmentő, és barát. Ő az Atya, aki minden felől gondoskodik, és a gyerekeire gondot visel. Szeret minket, igent mond ránk, minden bűnt megbocsát, és keresztül segít mindenen.

Köszönöm, mennyei Atyám, hogy Te itt vagy velem! Szerető atyai szemekkel nézel rám, megbocsátasz és megsegítesz! Barátságos vagy, könyörületes, tele nagylelkűséggel velem szemben. Milyen jó, hogy megtaláltalak!

Werbung