Péter látta Jánost, és megkérdezte Jézust: „Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem!“
János 21,22
Péter aggódott Jánosért. Jézus feltámadása után találkoztak a Mesterükkel, és beszéltek egymással a jövőről. Péter magához ragadta a szót az Úrtól, amikor meglátta Jánost: Vele mi lesz? De Jézus egyenesen elmondta: Nem tartozik rád. Te csak kövess engem!
Így van ez a közbenjárással: Kérhetjük az áldást és az Isten védelmét mások számára. De Isten az Úr mások fölött, és az Ő uta mindenkivel szemben helyes. Mit is tudunk mi az Ő terveiről?
Egy nő rákos lett, és sokan gyógyításért imádkoznak. De én tudom, hogy az Úr azt szeretné, ha ez a nő maga elkezdené Őt keresni, és nem csak a gyógyulást. Ő sokkal többet akar, mint a legtöbb imádkozó. Örök életet, örömöt, békét, kiteljesedést, ami már kész van számára, ha keresné, megismerné, és elfogadná. A gyógyulás ebben az esetben kevés, az Úr többet akar. Egy barátom csalódott a templomi hagyományokban. Ő büszke, és mindent szeretne értelemmel felfogni, a nagy teológiai dolgokat is. S az Úr úgy döntött, hogy neki el kell esni. De Isten gyermeke, és az Úr rendbehozza. Nem engedi ezt a barátomat egyszerűen elesni, hanem meg akarja törni a büszkeségét, hogy egyedül Jézusban bízzon. Így tűnt ez nekem, miközben érte imádkozom.
Az Ő akaratának kell történnie, és nem az enyémnek. Vagy, jobban mondva: Az én imámnak kell az Ő akaratáról szólnia. Akkor Isten igazán meghallgatja.
Nagyon ellepett engem az aggódás a barátomért. De Jézus azt mondta nekem: Ez az én terhem. Ő az én gyermekem. Ne írd nekem elő, hogy mit kell tennem. Tudom az utat, és ismerem a célt. Nem láthatod, de megbízhatsz bennem!
Nehéz volt az aggódást feladni érte. De megtörtént, és úgy imádkozhatok érte, hogy hálát zenghetek. Jézus nem engedte őt elesni, és nem felejtette el, habár letért az útról. Milyen jó, és milyen megnyugtató ez a számomra.
Így háríthatjuk át Rá, az Urunkra a közbejárás terhét. Minden körülményt ismer, a nyomort, a veszélyeket. És a legjobbat akarja az embereknek. Imádkozzunk másokért úgy, hogy hálát adunk értük. Így a teher áldás lesz, szabadulás, és öröm.
Figyelnünk kell, hogy Jézusnak ne írjünk elő semmit, amit szerintünk meg kellene tennie. Szabad másokért imádkoznunk, de nem úgy, mintha rábeszélnénk az Urat, vagy bármit erőltetni akarnánk. Mi nem csikarhatunk ki belőle semmit: mert már így is kegyelmes!
Köszönöm, Jézus! Te törődsz az embereimmel, akikért imádkozom. Te a legjobbat akarod nekik. Rád bízhatom őket, még akkor is, ha aggódom. Jó terveid vannak számukra, amelyeket nem ismerek. Uram, megbízom Benned!