Zsoltárok 121,1k

Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?
Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta.
Zsoltárok 121,1k

Igen, ez a gondok hegye, ami csak lenyomni akart bennünket – hová lett most? Már nincs is itt. Emlékszel még, hogy mennyit aggódtál egy hónapja, egy éve, vagy tíz éve?
És már el is tűnt, és szinte el is van felejtve, de megfordulunk, és a következő hegyet látjuk. És minél hosszabb ideig figyeljük, annál nagyobbá válik, ameddig el nem hatalmasodik felettünk. Szörnyű így egy élet az aggódás hegyén! Egyik a másik után, fenyeget erőteljesen és eléri, hogy újra előbukkanjon. És olyan buták vagyunk, hogy még egyszer belebotlunk.
Nem kellene Jézusnak a hegy mögött bujkálnia, miközben jóval nagyobb, mint az aggodalmaink. A hegy helyett Jézusra kellene néznünk. Annak is, aki már régóta keresztyén, nehezére esik minden gondját és baját rábízni, mintha csak az Ő dolga lenne. És nem tud nem aggódni… Elhiszem, hogy ez nehezebb, mint az iskola, a képzések, jogosítványszerzés és az összes vizsga együttvéve. Mikor tanulom meg végre, hogy mindent teljesen rábízzak?
Mindeddig megsegített. Olyan sok baj és gond volt, hogy nem is tudok mindegyikre emlékezni. Elfelejtettem őket, habár az életemet olyan sokszor keserítették. De az én Uram engem nem felejtett el. És ezért mindig gyakrabban és gyorsabban imára hajtom fejem, amikor újra feltűnik egy ilyen gond-hegy. Először még kicsinek tűnik, viszont egyre nő, amikor sokáig nézem. Nem, inkább az Úrra nézem szüntelen, ameddig meg nem erősödik a hitem, hogy mindeddig megsegített az Úr, és tudom, hogy továbbra is fog, ameddig el nem érem a célt.

Köszönöm, Jézus! Te hű vagy hozzám, akkor is, ha megint a gondjaim hegyén ülök. Bocsásd meg, hogy nem bízom benned rögtön. Bocsásd meg, hogy olyan gyenge a hitem, habár Te már olyan sokszor, sőt mindig segítettél! Uram, szükségem van a te Szent Lelkedre, Aki nekem hinni segít!

Werbung