Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára. Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől.
Zsoltárok 31, 19-20
Számomra ez teljesen elviselhetetlen, amikor az emberek rólunk rosszat és hazugságot híresztelnek. Ezellen egyszerűen nem lehet védekezni. És ezeket a hazugságokat mindenki olyan szívesen elhiszi. Milyen gyorsan kirekesztetté válik bárki, mert mások elhiszik ezeket a híreket.
Milyen gyorsan kikészítik egymást az emberek, mert így gonosz híreket terjesztenek egymásról. Nincs biztos módszer, hogy hogyan kell a bosszút gyakorolni.
Iszonyúan megsebezi ez a büszkeségünket, és az ebből az okból meg is rázkódik. És ezt Isten hagyja. Talán ez az Ő terápiája a büszkeségünk ellen. Mindannyian szeretnénk egy jó, kedves, barátságos és segítőkész ember lenni, egy jó keresztyén és családapa, egy hű gyülekezeti tag. És aztán jönnek ezek a hírek… és te semmit nem tehetsz ezek ellen. Mert az emberek egyszerűen el akarják hinni.
Néhányan ellene mennek és védelmezik magukat. De a siker valahogy nem jön. Néhányan azt mondják, a legjobb semmit sem tenni, csak megnyugtatni önmagunkat. És ez egyre gyakrabban sikerül is. Valakik a terheiket egyszerűen az Úrra helyezik, és tudják, hogy az Úr aggódik értük. Nála védve vagyunk, mint egy sátorban a perlekedő nyelvektől.
Szokott úgy lenni, hogy szilánkokra törik, amit mi fáradságos munkával felépítünk. Erről Isten is tud, és megakadályozhatja, vagy egyensúlyozhatja, ha szeretné. De néha Neki sokkal fontosabb, hogy mi Őt keressük, és Hozzá ragaszkodjunk, hogy a büszkeségünktől és sebezhetőségünktől és érzékenységünktől elbúcsúzzunk. Hogy tud Isten az Ő tiszteletére elvinni, mikor mi azt keressük, hogy más emberek hogyan tisztelhetnének minket? Ő a mi kis nyugalmi sarkunk, így minden körülötte forog, s eltudjuk fogadni az Ő döntését. Ő megmetszi a szőlőtövet, hogy több gyümölcsöt teremjünk. És Ő a helyünkre helyez minket, hogy az elvárt gyümölcsöket megteremjük. El kell nézni magunkról az Úr Jézusra, a hitünk kezdőjére és beteljesítője, és arra gondolnunk, hogy sok gonosz szót kapott Ő is. Nekünk is el kell emiatt ezeket viselni.
Köszönöm, Jézus, Te mindig mellettem állsz! Hozzád menekülök, amikora gonosz nyelvek ellenem vannak, és rosszat tesznek velem. Nálad védve vagyok, a perlekedő nyelvektől is. Veled akarom bejárni az utamat, és nem csak az érzékenységemre figyelni. Mert Te mindent jól véghezviszel!