A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.
Róma 5, 5
Csak a remény éltet bennünket. Remélünk mindaddig míg lélegzünk. De hány remény pusztult el már az életünkben? Mennyi remény rejlik el egy válásban; vagy ha a gyerekek nagyon eltérően fejlődnek, amint mi azt reméljük; vagy ha az orvos azt mondja, hogy nincs remény. Az emberi remény nagyon korlátozott.
Más az a Remény, amelyet Isten a szívünkbe helyez. Ez egy olyan remény, amely továbbra is él sőt még a halálnak órájában is. Ez a remény még inkább fennmarad az életben! Isten szelleme, amelyet Isten maga helyez szívünkbe, azt a reményt hozza létre, amely mégis minden eseménnyel ellentétes. Ez a remény egy nagyon erős tudat, afelett, hogy Isten teljesíti azt, amit Ő ígér. Ez az a Tudat, hogy Isten mellettem áll, és nem hagy magamra. Független minden külső körülménytől és olyan szilárd, mint egy szikla az ő hevében. Ha Isten engem oly nagyon szeret, akkor mi rossz történhet énvelem? Ő gondját viseli az Ő Gyermekeinek.
Időnként mindenféle dolgokkal egybe vegyülünk, és sajnos ez állapotban, a Szívünkben nincs sok hely Isten Szeretetének. Ezután örömünk, reményünk és bizonyosságunk is nagyon gyenge és kicsi lesz. Szánjunk időt az ÚRRA, hogy Ő képes legyen dolgozni a mi Szíveinkben, és hogy ott, az Ő Szeretete és Reménye sok-sok helyet találjon!!
Köszönöm Mennyei Édesatyám az ÚR Jézus Krisztusban, hogy Neked oly sok Reménységed van számomra! Nem vagyok a TE számodra egy reménytelen eset. És ha én néha csak a sötétet látom, akkor TE már láthatod a fényt! Kérlek, a TE Reménységedet öntsed az én Szívembe! Akkor majd ugrándozni fogok és boldog leszek, és örömmel énekelhetek!
Áhitatok minden Napra (Frank-tol) 