Õ a mi békességünk
Efezusi Levél 2, 14
A mi Folyónk kb. 800 méter széles és elég erős áramlattal. Egyszer, amikor még csak 17 éves voltam és a „nehéz“ időben, oly tele voltam problémákkal, kérdésekkel, lázadásokkal és nyugtalanságokkal, egy éjjel a folyóhoz mentem a hídon. Tél volt, a telihold ragyogott, minden világosszürke-kék színű volt, a víz a hídoszlopok körül csattogott, szél nem fújt, minden olyan nyugodt, békés és csendes volt. Minden bensőm vágyott erre a békére és harmóniára. Hosszú ideig a hídon álltam, hallgattam a vizet, néztem a Holdat a folyó másik oldalán, és megpróbáltam megragadni ezt a harmóniát. De csak káosz és zavar volt bennem. Ekkor felmásztam a korlátra, azt akartam hogy egy legyek ezzel a harmóniával. Már nem tudtam elviselni a káoszt magamban.
De Isten nem engedte, hogy ugorjak, Tudta, ez csak a béke és a harmónia illúziója. Megszakított engem ez álmodozásomból és azt kiáltotta: „Te, a Víz hideg!” – és én felébredtem. Hosszú ideig ott ültem, sírva. Nem tudom, miért sírtam. Mert nem találtam harmóniát? Mert annyira erős volt a káosz bennem? Mert valaki hívott, érdeklődött irántam, szeretett, vigyázott rám? Valószínűleg minden együtt.
Isten a Kezét az életemre tette. Még a születésem előtt ott volt jelen. Tudta, hogy egyedül nem vagyok képes az Életre. A Fiúnak szüksége van Reám! – És ott volt, néha észrevétlenül, néha nagyon közel. Nagyon korán a Szívembe helyezte az Ő lényét. Ő volt az az Atya, akinek végtelen türelme volt hozzám. De a Szeretet Karjaival közelebb vonzott Magához. Soha nem kényszerített engem. Várt, amíg én hozzá nem értem. És jött a szívemben a harmónia, az isteni béke, a mennyei öröm. Nem volt megállás. Napok óta szinte nem aludtam, túl izgatott voltam, túl boldog voltam, túl boldog, hogy aludjak.
Egyedül csak Őnála van a Szívemnek nyugodalma. Egyedül Őnála van a béke és harmónia, mély öröm és valódi Atyai Szeretet. Mennyire örülök, hogy Ő jelen van nálam, annyira, mintha senki másnak nem lenne szüksége Őreá. Ó, mily nagyon is szeret Ő engem, és mennyire szeretem én ŐT!
Köszönöm, Mennyei Édesatyám, a TE nagy türelmedet, a szeretetedet melegségedet, a TE nagy Szeretetedet,a Békességet, amely nagyobb az én áramlataimnál, az örömöt, amely a sötétben is területet ölt. Ó, milyen jó Hozzád menekülni!
Áhitatok minden Napra (Frank-tol) 