Mert csak pillanatig tart haragja,
de élethossziglan jóakarata;
este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.
Zsoltár 30, 6
Amikor kint Vihar támad és mennydörög, amikor az elemi erők dühöngnek és rázza a házat, akkor az ember nagyon kicsinek érzi magát. Mi is az ember e hatalom ellen? Ezzel a tomboló, fenyegető és pusztító ellen? Mi semmik vagyunk.
És mégis, másnap reggel, az örömteli rivalgás! Az ember rendez, és boldog, hogy életben van. Az ember örül a napnak, amely nevet az égen, és a vihar gyorsan feledésbe merül.
Hasonló ez az életben is. Gyakran úgy tűnik, mintha Isten megtagadta volna kegyelmét, és minden összetört. De mégis, ítélete után a nap ismét süt.
Miután megtanultuk a leckét, a béke visszatér. Néha megtagadom az akaratát – ez túl nehéz vagy túl kínos számomra. De ha emiatt korlátozza áldását, akkor gyorsan tisztázom az ügyet Vele, mert kegyelme és áldása nélkül nem tudok élni. Nincs semmi örömöm.
Isten, az én Mennyei Atyám, nevel engem az én javamra. Ő Nem szeszélyes, és ok nélkül nem fenyít.
Először is Ő azt mondja nekem, hogy mit tegyek, vagy mit ne. Aztán komolyabbá válik, és a végén elválaszt mindentől, ami tetszik nekem, még az Áldásától is megvon. Legkésőbb akkor feladom magam és teljesítem az Ő akaratát. Mert Őnélküle nem tudok élni.
És amikor, a dacom ellenére végre ismét előáll a Béke, elnézést kérek, és Ő biztosítja szeretetét, akkor a nagyöröm terjed. Ez az öröm arra készteti a lelkemet, hogy kiválóan örvendezzen. Ő olyjótékony! Aztán sajnálom, hogy ennyi időbe telt ismét, hogy Őneki engedelmeskedjem; – De Ő valóban, mindent jobban tud, mint én!
Köszönöm, Mennyei Édesatyám az ÚR Jézus Krisztusban, a Te türelmedet velem szemben! Igen, én néha nagyon makacs vagyok és engedetlen. De a Te szereted és türelmed mindig legyőznek engem. Te oooly nagyon jó vagy velem!!! – Köszönöm !!!
Áhitatok minden Napra (Frank-tol) 