És szóla Izsák Ábrahámhoz az õ atyjához, és monda:
Ímhol van a tûz és a fa; de hol van az égõ áldozatra való bárány?
És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égõ áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
1. Mózes 22, 7f.
Hosszú várakozás után Ábrahám végül is megkapta az Istentől ígért örököst. És ezután, Isten azt mondta neki: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére és áldozd meg ott égõ áldozatul a hegyek közûl egyen, a melyet mondok néked. – Uff, hogy milyen érzés járhatta át ekkor Ábrahámot. Nem szerettem volna a bőrében lenni. Ábrahámnak engedelmeskednie kellett Istennek. Egyrészt akkoriban normális volt, mert az istenek nagyon valóságosak voltak az emberek életében, és tiszteletben tartották és féltek tőlük. Másodszor, mivel Ábrahám ismerte Istent, hittel fogadta ezt is el, még akkor is, ha nem tudta megérteni ezt a parancsot. És ezután útra keltek. Útközben beszélgettek. A hegyen nemvolt más áldozati bárány, és az apa megkötötte a Fiát, feltette az Oltárra és elővette a kést. Csak ekkor lépett közbe Isten, és szólította: Ábrahámot! Ne tégy semmi kárt a Gyermekedben! Ábrahám felnézett és meglátott egy Kost. És azt áldozta fel a Fia helyett. Ellehet képzelni az apa megkönnyebbülését!
Isten soha nem akar Gyermek áldozatokat! Ő nem kímélte a saját Fiát, hanem feláldozta ŐT a Keresztre, hogy ezáltal, sokan Istennek Gyermekeivé lehessenek. Ő megtette azt, amit Ábrahámtól kért, és eképpen hozott Áldozatot. Mennyire nehéz is volt ez Isten számára és mily nagy volt az ÚR Jézus Krisztus Bizalma az Ő Atyjához… Vajon eltudjuk e mindezt képzelni?
Ő még ma is áldozatot akar, valamit amit tőlünk kaphat. Ő maga fogja kiválasztani ezt az áldozatot. Nem egy Kos vagy Gyermek, nem valami, amit nagyon szeretsz. Nem, azt akarja Ő. Mindent magának akar azaz a te Szívedet. Ezért mondja a Róma 12: 1: ,,Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élõ, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.“
Ne adjunk, úgymond; valamit Istennek, még azt sem, amit leginkább szeretünk. Hanem adjuk Neki a mi Szíveinket.
Köszönöm ÚR Jézus! TE nem kímélted magadat, hanem teljesen az Atyának éltél és miérettünk, hogy felszabaduljunk a sötétségből. Köszönjük! Köszönöm !! Most pedig átakarom adni Neked az én Szívemet. Légy az én Királyom, és mindenem! Nem akarok neked valamicskét adni, hanem mindent. Szeretném hogy a Sajátod lehessek, mint egy rabszolga az ő Urának; – de TE engem Isten Gyermekévé teszel. Ó, milyen csodálatos vagy, Oly jó, felséges és Könyörületes!!
Áhitatok minden Napra (Frank-tol) 