Az Úr adta, az Úr vette el.
Áldott legyen az Úrnak neve!
Jób 1, 21
Ez az, amit Jób mond, akkor, amikor a szerencsétlenség keményen érte. Ő jól ismerte az URAT, és ezért nem hitetlenkedett. „Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen.” (22. vers).
Ha ismerjük Istent és határtalan szeretetét, akkor nehéz dolgokat is elfogadhatunk, mert tudjuk, hogy az ő Kezéből származik. És mi ismerjük ezt a Kezet. Nem ver, mégis kimondhatatlanul erős, de szelíd Kéz. Kényeztetett, simogatott, meggyógyított, és simogatott. És ha valami nagyobb baj ér bennünket, elkezdünk ellene lázadni? Talán morognánk és nyögnénk, és panaszkodnánk az Úr ellen, aki oly Drága áron vett meg bennünket? Job úgy döntött, hogy nem teszi ezt; – nem is lett volna ennek soha jó értelme. Jób ismerte az ő Istenét; – Ismerjük e ŐT mi is eléggé?
Valaki azt mondta egyszer, nagyon találóan: Minden, ami engem csak ér, először Isten elébe kell mennie. Ez pedig azt jelenti, hogy Istennek minden próbát, minden kísértést, minden betegséget és minden szerencsétlenséget, Őneki kel ezeket jóvá hagynia. Tehát Jóbbal is ez volt: Az ellenségnek meg kellett keresnie Isten engedélyét, mielőtt megpróbálta volna Jóbot.
Általában nem tudjuk, miért is vannak a szerencsétlenségek mirajtunk. De tudnunk kell, hogy Isten nem engedné meg ha az csak csupán kínzás lenne. Azt sem tudjuk, mi történik azáltal, hogy a mi engedelmeskedésünk által, mi zajlik le a láthatatlan világban. Ezért általában nem tudjuk megérteni szenvedésünk jelentését.
De minden bánatban és szerencsétlenségben tudjuk: Isten még mindig, mindeneknek fölötte van. Még mindig az Ő erős Kezében vagyunk. Ő szeret minket, soha nem felejt el minket, soha nem hagy el minket.
Ő a Szeretet Istene. Panaszkodva és jajgatva csak hitetlenségünket mutatnánk meg, Neki, Annak az Istennek aki az Ő kimondhatatlan nagy Szeretetét a Golgotai Kereszt által bizonyított be.
URAM bocsáss meg! Milyen gyakran nyughatatlankodtam és talán még szidalmaztalak is, amikor a legkisebb szerencsétlenség is ért. Ó, Uram, ezt többé én nem akarom! Hinni és bízni akarok Tebenned, mert tudom:hogy TE még mindig szeretsz engem , és mindörökké. Dicsérni akarom a TE Nevedet és a TE Bölcsességedet. Szeretnék köszönetet mondani minden jóságodért, amit már eddig is megtettél. Igen, TE nagy vagy, telve bölcsességgel, jósággal, irgalommal és türelemmel! Köszönöm !!
Áhitatok minden Napra (Frank-tol) 