A nép, amely sötétségben jár,
nagy világosságot lát.
A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.
Te megszaporítod a népet,
nagy örömöt szerzel neki.
Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni;
ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak.
Ézsaiás 9, 1k
Pont így van ez Jézussal is: Ők, akik a sötétségben élnek, látnak egy villanó fényt: Jézust magát. Kicsoda Ő, örömöt szerez, hangos örömet, és az ember kalózként örül annak, ha zsákmányt szerez.
Mert Ő eltöri a hajcsárok botját, és eltöri az igát a vállainkról: hogy szabadok lehessünk!
Még a nehéz helyzetekben is örömét terjeszti, – ha hagyjuk neki, hogy Úr maradhasson. Akkor keresztül viszi örömét a szívünkön, és félelem és aggódás is eltűnnek. Milyen jó nekünk, hogy Jézus eljött. Az Ő fénye reménnyel tölt el minket.
És ezt a fényt ki kell vinnünk a világba. Az emberek reményre várnak, fényre, a test és a lélek gyógyulására. Bár gyakran csalódottak, haszontalan dolgokkal ütik agyon az időt, magánytól, depressziótól és rosszkedvtől szenvednek. Kihasználtak és elnyomottak olya sokan, és üres dolgok után futnak. Meg kell nekik mutatnunk: Jézus a világ fénye, a kiteljesedés az életben, az öröm, még aki megtart a nehézségben, maga béke és védelem.
Egy régi költő írta: Jézus az öröm minden bánatban… És így is van: Habár a bánat és a szomorúság itt van, és nehézségeket okoz, Jézus mindig erősebb. Bele túl leszünk rajta, és minden problémán, és erősen kitarthatunk. Ő keresztülhordoz a végéig egészen, ahol majd dicsérhetjük Őt vég nélkül. Ő az örömünk alapja. Bennünk él és minden fájdalom ellenére boldoggá tesz minket.
Csak a régi én nem akarja ezt. Az visszarángatna Egyiptomba, és szolgákká tenne sovány leves mellett. Jézust nem akarja követni, hanem aggodalmaskodna és félne inkább. A mi régi énünk élni akar, ezáltal a jézusi énünket megfojtani, hogy az ő öröme utat törhessen.
Köszönöm, Jézus, Te jó vagy hozzám! Te a szívemben élsz, és fényt teremtesz, reményt adsz és örömöt a fájdalom közepette is. Nálad biztonság van és védelem. Köszönöm!